Hát lezárult! Végre! Természetesen a mögöttünk álló vészterhes és végzetterhes szezonról beszélek, amely minden bizonnyal Lajos-éraként vonul majd be az emlékezetünkbe. Bizony, maradandó károsodásokat talán nem okozó esztendő áll mögöttünk, amelynek boncolgatására bőven lesz időnk a későbbiekben, bár tudjuk jól, hogy a kakaó hosszas tapicskolás után is kakaó marad, de hát ezt mi anarcho-szindikalista közösség révén nagyon is szeretjük ezzel tölteni a szabadidőnket. Egyelőre lássuk a 2011-12-es Serie A koporsószögeit, azaz a szezonzáró két fellépést, amelynek megéneklésével még adósak vagyunk, majd megemlékezünk a szezonzáró óta történt legfontosabb eseményekről is amolyan MTI stílusban.

Valamikor a „nagy hajrá” előtt, áprilisban ígértem, hogy a szezon végén Lajos megkapja tőlem a bizonyítványát. Bár hátra van még egy bajnoki forduló, az AS Roma helyezésén már csak rontani tud a finálé. Így vettem a bátorságot és összeverbuváltam gondolataimat erről a rettenetes idényről.

Igazságtalan lenne az egészet Luis Enrique nyakába varrni, hiszen főnökei is vannak szerencsétlenek. Nyilván a labdarúgás egy olyan játék, ahol az edző bukhatja a legnagyobbat, de a felelősöket szintén megpróbáljuk megkeresni és 70-30 arányban adjuk csak Lajosnak a bűnbak hálátlan szerepét. A többi Baldini és Sabatini hibája. Nem mellesleg a játékosok is tehetnek azért pár apróságról.

Persze, hogy nem a manchesteri, hanem amikor mi zizzentettük a hétszer a Catania hálóját 2006 őszén, a Spalletti-éra daliás hónapjaiban. Akkor az olasz sajtó azon hujákolt hevesen, hogy nem illik ennyit rúgni egy szerencsétlen kis csapatnak. Bár ma este vernénk eggyel többet, mint Montella királyul összerakott Cataniája, amely öt ponttal lemaradva tőlünk posztol a nyolcadik helyen. Ha az Aeroplaninot nem váltja Lajos nyáron drága klubunk padján, akkor talán több is lenne a két csapat között. Az összeállítások után viszont további esély latolgatások helyett nézzük youtube nápolyi romanista szurkerinájának, Ermesnek a pompás napokat idéző klipjét.

A várható kezdők:

Roma (4-3-3): Lobont; Perrotta, Kjaer, Heinze, Taddei; Pjanic, De Rossi, Gago; Borini, Totti, Osvaldo.

Catania (4-3-3): Carrizo; Motta, Bellusci, Legrottaglie, Marchese; Izco, Lodi, Almiron; Gomez, Bergessio, Barrientos.

Elvesztettem fecskendőmet, szidott anyám érte - fordíthatná önvallomássá egy heroinista a pajzán népdalocska első sorát. Sportigazgatónk, Walter Sabatini viszont nem vesztette el a sajátját, sőt szép nagy injekciós tűvel oltogatja Luis Enriquét. A minap azt nyilatkozta, hogy csakis vele képzeli el a jövőt, de nem ismeri a szándékait. Legújabban meg selyemzsinórt küld neki ugyancsak az Oltovics Tititől tanult módszer szerint.

Sabatini: Oltovics Titi távoli rokona

Két döntetlent is hozott a május elsejével keddig nyújtott hétvége. Kedden a Chievoval játszottunk heroikus 0-0-t a zuhogó esőben felázott talajon. Az újabb x-szel fölöslegessé tettük a további naiv álmodozást a harmadik helyről. Lajos az esti sajtótájon a csapatot mentegette és a talaj miatt rinyált. A meccset szerencsére nem láttuk, úgyhogy nem is azzal foglalkoznánk alább.

Póló a Bentegodiban

Ezzel az örökbecsűvel jó néhány évvel ezelőtt randevúztam először, amikor is egy meccsnézés alkalmával kiszaladt egyik barátom sörgőzös arcából, hogy aztán annak rendje és módja szerint közmondássá nemesüljön! Csak és kizárólag a történeti hűség kedvéért: természetesen a Petőfi-féle kocsma jelzőjét egy hozzá nagyon hasonló, ámbátor a nyomdafestéket nem igazán tűrő kifejezés helyettesítette, amely egyébként az anyagi ellenszolgáltatás fejében bájait áruló hölgy egyszerű megnevezése. A tegnapi Napoli elleni rangadó alkalmával először a harmadik percben jutott eszembe mindez, majd aztán különböző hangsúlyokkal a kilencven perc alatt még nagyon sokszor. A lefújás előtt nem sokkal megint ezzel a felkiáltással nyugtáztam Simplício egyenlítő találatát, majd a hazaúton maximálisan kikristályosodott, hogy a tegnapi produkció igazán remek leképezése volt a szezonban tapasztalt hullámvasutazásnak. De akkor is ez az én csapatom, a kurzor életbe!

Döntetlen a nap derbijén: Roma-Napoli 2-2 (fotó: Zimbio)

Utolsó vereségünk összefoglalója bár erős letargia (a Bayern meg döntőt játszik a Bl-ben) és bokros teendők miatt kimaradt, de a fiúk nem ússzák meg a szűk hét értékelését. Ahogy Luis Enrique sem. Lajos becsülete a romanisták többségénél kitelt. Ám jó hír számára és számunkra, hogy Barca padját épp most hagyja ott Guardiola. Szívből reméljük, hogy szimpatikus mesterünk ott bizonyíthatja jövőre, mennyivel többre képes egy számára otthonos környezetben.

Derby del Sole (a nap derbije), szombat 20.45

Ha a szombati Napoli elleni meccset is benyaljuk az Olimpicoban, azzal igen rövid idő alatt váltjuk borzalmassá az ideg felemás szezont. Pedig nem valószínű, hogy épp a Napoli ellen támad föl a szezonvégére összezuhanni látszó brigád. Ráadásul az eddigi sérültekhez és eltiltottakhoz csatlakozott De Rossi és Osvaldo is, de visszatér Stek és Bojan. Így néz ki a várható kezdő: Stekelenburg; Taddei, Kjaer, Heinze, Josè Angel; Gago, Simplicio, Marquinho; Pjanic; Totti, Borini.

Múlt heti sajnálatos haláleset miatt tovább sűrűsödött az olasz bajnoki hajrá programja. Az elhalasztott harmincharmadik forduló hét közben, kedden illetve szerdán kerül megrendezésre. Az AS Roma szerdán 15 órakor lép pályára hazai környezetben a Fiorentina ellenében. Brighi lesz a játékvezető, Luis Enrique pedig a Roma edzője?! Minden bizonnyal igen.

Pedig Sabatini megkapta a kérdést Torinóban: „Tervezik Luis Enrique szerződéshosszabbítását?” A válasz csak annyi volt, „Lajos a következő idényre is érvényes kontaktussal rendelkezik.” Sokat sejtető válasz ez. Szóval továbbra is a harmadik hely a cél, semmi komoly dolog nem történt Torinóban, le kell győzni a Fiorentina illetve a Napoli csapatát és máris minden rendben lesz. Kezdjük talán így a Viola elleni beharangozót.

Az tuti, hogy Stekelenburg és Bergonzi nem lettek csúcscimborák a tavaszi római derbi és a Juve-Roma alapján. Míg az előbbi meccs végeredményét erősen befolyásolta a genovai születésű spori csapatunkat sújtó működésével, addig a tükörsima Juve-Román édes mindegy volt, hogy ellenünk fütyürészett. A halom mi kárunkra megfújt tévedés helyett, viszont két védhető esetet citálnék a két meccsről, melyeknek a címben szereplő két tag volt a főszereplője és hol Klosével, hol Marchisioval kerültek közös darabba.

Ne már!

Én ragaszkodtam ehhez az összefoglalóhoz, de azt nem gondoltam volna, úgy kell kezdenem, gyalázatosan elpicsáztak minket a Zebrák. Nem, erre nincs jobb szó, és nem kérek elnézést a mimózalelkektől, írjanak szebb jelzőt, ha tudnak. Én egyébként nem igénylek szebbet. Csapatomnak mindenesetre új nevet adtam a Farkasok mellett: Hektika. Ha nem nagy baj, nem térnék ki az unalomig ismert - bár kétségkívül hangzatos - a meccs rendkívüli fontosságát hangsúlyozni kívánó jelzőkre, sem arra,  a Klubhűség Szimbólumainak nevezett Del Piero és Totti mégsem állhattak vérben forgó szemekkel egymással szemben tegnap, így is többet láthattuk őket a kispadon ücsizve, mint De Rossit összességében.

Lajos, mint a moziba'

Hogyan nyerhetünk a bajnokaspiráns, veretlen Juventus ellen, ma este a 34. forduló záró mérkőzésén? Ez itt a kérdés. Hívtam is Terézünket, egyeztessük le az érveinket egy halvány győzelem mellett. Az a bizonyos veretlenségi sorozat is véget kell, hogy érjen! Miért ne ma jönne el ez a pillanat?

Posztunkban jó pár „nevetséges” érvet felsorolunk, hogy miért lehet a vasárnap esti mérkőzésnek az AS Roma a győztese.

Őszintén szólva nem igazán így terveztem! Úgy gondoltam, hogy amint hazatérek a világ legcsodálatosabb városából, elolvasom Veca remekbeszabott összefoglalóját a firenzei Újpest elleni szép győzelemről, majd rögvest megosztom a Curva Sud közvetlen közelében tapasztalt élményeimet egy amolyan útinapló/hangulatjelentés formájában. Mivel azonban az ismert és tragikus okok miatt elmaradt a meccs, és a városnézés egyébként szintén felettébb izgalmas részleteivel Teréz javaslatára egyelőre nem szórakoztatnék senkit, így máris a következő feladatra koncentrálok, és néhány lelkesítő gondolattal beszállok a Popp kolléga által megkezdett hangulatkelésbe!